huen

2018

Vonnák Dzsamilla (2018). Why do firms default on their foreign currency loans? The case of Hungary [Miért vállnak nemteljesítővé devizahiteleiken a vállalatok? Egy magyar esettanulmány]

Journal of International Money and Finance, 86, 207-222.

Egy, a teljes magyar vállalati szektort lefedő hiteladatbázist használva azt vizsgálom, hogy a válság alatt mitől váltak nemfizetővé a devizahiteles vállalatok. Különválasztom a devizadenomináció hatását, valamint az összetételhatást, vagyis azt, hogy nagyon különbözőek az egyes devizában eladósodott vállalatok. Az eredményeim az megmutatják, hogy a devizadenomináció számottevően rontott a fizetőképességen, azonban a szelekció hatása is jelentős volt. Sok esetben az eleve kevésbé hitelképes vállalatok adósodtak el devizában, akiknek fizetési képességét a válság alatti devizasokkok tovább rontották. Ugyanakkor számos kevésbé kockázatos, a devizasokkokra felkészült vállalat is vett fel devizahitelt. Tehát nem önmagában a devizahitelezés intézménye a felelős a magas nemfizetési arányért, inkább a hitelfelvevők jellemzőit kell alaposabban megvizsgálni.

Vonnák Dzsamilla (2018). Multidimensional global games and some applications [Több dimenziós globális játékok és néhány alkalmazásuk]

KTI Műhelytanulmányok, MT-DP 2018/3.

A tanulmányban kiterjesztem a sztenderd globális játékok keretét egy újabb koordinációs célponttal. Ezt a többdimenziós esetet összehasonlítom a sztenderd globális játék modellel. Ezen kívül azt is megvizsgálom, hogy milyen hatása van a koordinációs célpontok egyesítésének. Azt találom, hogy egy újabb koordinációs opció megjelenése negatív stratégiakorrelációt generál a célpontok között és így gyengíti a koordinációt. A célpontok egyesítése viszont kiküszöböli ezt az endogén korrelációt és így visszaállítja a koordinációt. A tanulmányban két olyan alkalmazást is bemutatok, amelyek modellezésére alkalmas lehet ez a játékelméleti keret.

Békés Gábor & Muraközy Balázs (2018). The ladder of internationalization modes: evidence from European firms [Az európai vállalatok nemzetközivé válásának lépcsőfokai]

Review of World Economics, DOI: 10.1007/s10290-018-0305-9

Hogyan lépnek be a vállalatok a nemzetközi piacokra? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy olyan különleges, több országra kiterjedő adatbázisból indulunk ki, amely a közvetlen exportálás és FDI mellett explicit információt nyújt számos nemzetköziesedési módról, úgymint a közvetett exportálás, a kiszervezett termelés, illetve a nem termelőtevékenységet folytató FDI. Tanulmányunkban egy olyan elméleti keretrendszert mutatunk be, amelyben az egyre nagyobb és nagyobb beruházást kívánó módozatok egyre nagyobb állandó és kisebb határköltséggel járnak együtt. Multinomiális és ordered (rendezett) logit modelleket becsülve olyan eredményeket kapunk a teljes tényezőtermelékenységre és innovativitásra vonatkozóan, amelyek összhangban vannak ezzel az önszelekciós modellel. Ezek alapján háromféle “klasztert” azonosítottunk a nemzetköziesedési módok között: a közvetett exportőrök és a nem exportálók hasonlítanak egymáshoz, a közvetlen exportőrök és a termelésüket kiszervezők alkotják a második klasztert, míg a szolgáltatási és termelési FDI a két legnagyobb beruházást megkívánó nemzetköziesedési mód.

Hornok Cecília & Muraközy Balázs (2015). Markups of Exporters and Importers: Evidence from Hungary [Az exportáló és importáló vállalatok termelékenysége és haszonkulcsa]

Scandinavian Journal of Economics, DOI 10.1111/sjoe.12292

Tanulmányunk a vállalati szintű haszonkulcsok és a kereskedelmi státusz kapcsolatát vizsgálja részletes kereskedelmi adatbázissal összekapcsolt magyar mérlegadatokon 1995 és 2003 között. Azt találjuk, hogy a import erős pozitív korrelációt mutat a haszonkulccsal mind a vállalatok között, mind azokon belül. Úgy véljük, hogy ez a korreláció három csatornán keresztül magyarázható: önszelekció; magasabb fizikai termelékenység, amely az inputok szélesebb köréhez való hozzáférésből fakad; illetve magas színvonalú importált félkész termékekre alapuló minőségfejlesztés. Bemutatunk olyan eredményeket, amelyek arra utalnak, hogy az utóbbi csatorna is lényeges: megmutatjuk, hogy az importálók haszonkulcsa magasabb, ha az inputok fejlett országokból származnak, valamint az import a magasabb minőségű (árhatással kiigazított bevétel alapú) exporttal korrelál. Nem találunk robosztus bizonyítékot az exportálók magasabb haszonkulcsára, ha kontrollálunk az importra. Érvelésünk szerint az exportprémium hiányát az magyarázhatja, hogy az exportpiacokon erősebb a verseny, mint a hazaiakon.

Békés Gábor, & Harasztosi Péter (2018). Grid and shake: spatial aggregation and the robustness of regionally estimated elasticities. [Rács és keverés: területi aggregálás és a regionális szinten becsült együtthatók robusztussága]

The Annals of Regional Science, 60(1), 143-170., DOI: 10.1007/s00168-017-0849-y

A tanulmány regressziókból becsült együtthatók térbeli robusztusságának egyszerű mérési módszerére tesz javaslatot, valamint a közigazgatási körzetek és régiók méretének szerepét vizsgálja. A „rács és keverésnek” nevezett eljárás megoldást kínál egy gyakorlati empirikus problémára, amely akkor merül fel, amikor a vizsgálni kívánt változókat területileg aggregált egységeken keresztül hasonlítjuk össze. Eljárásunk meglévő módszerekkel összehasonlítva számos előnnyel rendelkezik, különösképpen amikor a térületi egységek heterogének. A módszer szemléltetésére magyar adatok felhasználásával agglomerációs externáliák számításait hasonlítjuk össze különböző aggregátsági szinteken. A térbeli aggregálás módszerének megválasztása tehát hasonló mértékben tűnik fontosnak, mint az ökonometriai modell specifikációja.

2017

Ongena, Steven, Schindele Ibolya & Vonnák Dzsamilla (2018). Monetáris politika és a bankok hitelkínálata. Vállalati adatokon alapuló elemzés

Közgazdasági Szemle, 64(3), 217-237.

Növeli-e az alacsony kamatláb a banki hitelkínálatot? Tanulmányunkban egy magyar, vállalati szintű hiteladatbázis panelstruktúrában történő elemzésével keressük a választ a kérdésre. Kashyap–Stein [2000] identifikációs módszerét vállalati és idő fix hatásokkal kiegészítve teszteljük a feltételezést, hogy a kamatok csökkenése különbözőképpen befolyásolja-e az alacsony és a magas sajáttőke-¬hányaddal rendelkező bankok hitelkínálatát. Azt találjuk, hogy a kamatláb csökkenését követően az alacsony tőkehányadú bankok nagyobb valószínűséggel nyújtanak hitelt új felvevőknek, és növelik kihelyezett hitelösszegeiket már meglévő adósaik számára, mint a magas tőkehányadú bankok. Robusztussági becsléseink azt tanúsítják, hogy valóban a bankok sajáttőke-hányada, nem pedig likviditási hányada, teljes eszközértéke vagy tulajdonosi szerkezete korrelál a hitelkínálati reakció erősségével. Megmutatjuk, hogy ezek az eredményeink fennálltak a válság előtti időszakban is, és függetlenek a mintánkban szereplő cégek méretétől. Elemzéseinkből arra következtetünk, hogy Magyarországon a vizsgált időszakban (2005–2011) a kamatláb befolyásolta a hitelkínálat mértékét.

Muraközy Balázs, & Reizer Balázs (2017). A magyar vállalati adózás heterogenitása

Közgazdasági Szemle, 64(12), 1289-1323., DOI: 10.18414/KSZ.2017.12.1233

Tanulmányunk vállalati mikroadatok segítségével vizsgálja háromféle vállalati adó – a társasági nyereségadó, a munkáltatói járulék és a helyi iparűzési adó – vállalatok közötti megoszlását. Megmutatjuk, hogy az egy dolgozóra és egységnyi hozzáadott értékre jutó fajlagos vállalati adó lényegesen eltér a különböző vállalatok között. Az adóbevételek erősen koncentráltak. A vállalati adófizetés legfontosabb meghatározója a termelékenység, amely pozitívan függ össze az egy főre jutó adóbevétellel és negatívan a hozzáadottérték-alapú adóékkel. Statikus mikroszimulációval vizsgáljuk a 2017-es társaságiadó-csökkentésnek az adóbevételre és az adók elosztására gyakorolt hatását. Kiszámítjuk, hogy milyen mértékben jártak jobban az adócsökkentéssel a nagyvállalatok, és hogy milyen mértékben csökkent az adófizetés koncentrációja az adóváltozás hatására.

DellaVigna, Stefano, Lindner Attila, Reizer Balázs & Johannes F. Schmieder (2017). Reference-dependent job search: Evidence from Hungary [Referenciafüggő álláskeresés Magyarországon]

The Quarterly Journal of Economics, 132(4), 1969–2018., DOI: 10.1093/qje/qjx015

A szerzők a munkakeresésnek egy olyan modelljét építik fel, ahol a preferenciák referenciafüggők és a referenciapontot a közelmúltbeli jövedelem adja meg. Az újonnan munkanélkülivé válók intenzíven keresnek munkát, mivel jövedelmük alacsonyabb a referenciapontjuknál. Idővel azonban hozzászoknak az alacsonyabb jövedelemhez, és csökkentik a keresési erőfeszítéseiket. Ha a munkanélküliségi ellátás a közeljövőben csökkeni fog, akkor ismét növelik erőfeszítéseiket, majd, ahogy hozzászoknak az alacsonyabb járadékhoz, csökkentik a keresés intenzitását. A modell illeszkedik a munkanélküliségből való kilépés jellemző mintázataihoz, akkor is, ha a munkanélküliek meg nem figyelhető tulajdonságaiban nincs eltérés. A modell az ellátás változásaira adott válaszokról is egyedi előrejelzéseket tesz, amelyeket egy konkrét reform alapján értékelnek. Magyarország 2005-ben tért át egy havi fix összegű segélypályáról egy két szakaszból álló, csökkenő pályájú, de összességében a korábbival megegyező mértékű támogatást nyújtó munkanélküliségi ellátásra. Az új rendszer olyan módon növelte a munkanélküliség elhagyásának esélyét a járadékcsökkentés előtt és még inkább utána, ami a standard munkakeresési modellel nehezen magyarázható. A szerzők által becsült modell optimális fogyasztást, endogén keresési erőfeszítéseket és nem megfigyelhető heterogenitást tesz fel. A referenciafüggő modell lényegesen jobban illeszkedik a elhelyezkedési rátákra, mint a standard modell legtöbb változata. Az becslések szerint a referenciapont lassan módosul, és az egyének jelentős türelmetlenséget mutatnak, ami valószínűleg hiperbolikus diszkontrátát tükröz. A megszokáson alapuló magyarázat (habit formation) és számos más alternatív modell nem éri el a referenciafüggő modell illeszkedését. Egy további modell jól illeszkedik az adatokra, de nincs összhangban a kalibrált értékekkel és más empirikus eredményekkel.

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs, Vincent Vicard (2017). Shipment frequency of exporters and demand uncertainty [Az exportőrök szállítási gyakorisága és keresleti bizonytalanság]

Review of World Economics, 153(4), 779-807., DOI: 10.1007/s10290-017-0286-0

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az exportáló vállalatok hogyan alkalmazkodnak a keresleti volatilitásból származó bizonytalanságokhoz. Havi francia mikroszintű exportadatok alapján az exportot különböző extenzív és intenzív határokra bonjuk fel, köztük két új határra: a hónapok számára, amikor a vállalat exportált (gyakoriság) és az export átlagos havi értékére. Négy empirikus mintázatot azonosítunk. Egyrészt, a vállalatok kevesebbet exportálnak azokra a piacokra, ahol a keresleti volatilitás magasabb. Másrészt, ez a hatás főként a gyakorisági (extenzív) határral magyarázható. Harmadrészt, a volatilitás két csatornán keresztül hat a gyakorisági határra: közvetetten a kisebb szállítási volumennel, míg közvetlenül logisztikai újraoptimalizáció által. Negyedrészt, a keresleti volatilitás hatása nagyobb a távoli piacok esetében. Úgy véljük, hogy ezek a megfigyelések összhangban vannak az egyszerű sztochasztikus készletgazdálkodási megközelítésekkel.

    • A tanulmány korábbi változatai:

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs, Vincent Vicard (2015). Shipment frequency of exporters and demand uncertainty: an inventory management approach [Az exportőrök szállítási gyakorisága és keresleti bizonytalanság: egy készletgazdálkodási megközelítés]. CEPR Discussion Papers 11013.

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs, Vincent Vicard (2015). Shipment frequency of exporters and demand uncertainty: An inventory management approach [Az exportőrök szállítási gyakorisága és keresleti bizonytalanság: egy készletgazdálkodási megközelítés]. Université Paris1 Panthéon-Sorbonne (Post-Print and Working Papers) hal-01315615.

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs, Vincent Vicard (2014). Shipment frequency of exporters and demand uncertainty [Az exportőrök szállítási gyakorisága és keresleti bizonytalanság]. Banque de France Working Papers 479.

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs, Vincent Vicard (2014). Shipment frequency of exporters and demand uncertainty [Az exportőrök szállítási gyakorisága és keresleti bizonytalanság]. CESifo Working Paper Series 4734.

Görg, Holger, Halpern László, & Muraközy Balázs (2016). Why do within-firm–product export prices differ across markets? Evidence from Hungary [Miért különböznek ugyanazon vállalat azonos termékeinek exportárai relációnként?]

The World Economy 40(6), 1233–1246, DOI: 10.1111/twec.12442

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az exportáló vállalatok – a szállítási költségek levonása után is – magasabb árat kérnek-e távolabbi exportpiacokon, mint a közelebbieken. Elemzésünkben ehhez részletes exportadatokat használunk. Először megmutatjuk, hogy egy termék átlagos exportára 7,5 százalékkal magasabb, ha az exportpiac távolsága megduplázódik. Ezután megvizsgáljuk, hogy ennek a hatásnak mekkora részét magyarázza meg az, hogy más vállalatok exportálnak a különböző piacokra, és mekkora részét a vállalaton belüli piacszegmentáció. Az eredmények alapján a hatás kétharmada marad meg akkor, ha azt tekintjük, hogy egy vállalat milyen áron értékesíti ugyanazt a terméket különböző piacokon. Ez a hatás kimutatható EU-s és EU-n kívüli exportpiacok esetében is, sőt az EU-n belül erősebbnek bizonyult. Eredményeink fényében a távolság szerinti árdiszkrimináció fontos része a magyar vállalatok exportstratégiájának.

2016

Békés Gábor, Horváth Áron & Sápi Zoltán (2016). Lakóingatlanárak és települési különbségek

Közgazdasági Szemle, 63(12), 1289-1323., DOI:10.18414/KSZ.2016.12.1289

Tanulmányunkban a magyarországi lakóingatlanok árszintjére ható tényezőket vizsgáljuk, egyedi adásvételi adatokat felhasználva. Kutatásunk az ingatlanok elhelyezkedésének szerepére koncentrál. Az árakra ható települési jellemzőket négy tényezőcsoportba (természetföldrajzi, elérhetőségi, oktatási-egészségügyi ellátottsági és közigazgatási funkciók) sorolva igazoljuk, hogy azok az ingatlanárak magyarázatában fontosnak bizonyulnak. Emellett azt is vizsgáljuk, hogy e tényezőcsoportok hatása hogyan változik, ha a települések népességére és belterületére, illetve a lakosok átlagos jövedelmére, azaz az agglomerációs és jövedelmi hatásokra kontrollálunk modelljeinkben. Két megállapításra jutunk. Egyrészt azt találjuk, hogy mind a négy tényezőcsoport fontos lehet az ingatlanár-különbségek megértésében: az egyes jellemzők az ingatlanárak varianciájának 2-5 százalékát, együttesen pedig mintegy 15 százalékát magyarázzák. Másrészt egy olyan hedonikus lakásármodell becslése során, amelyben az agglomerációs és jövedelemi hatásokat szerepeltetjük, a tényezőcsoportok közül elegendő a természetföldrajzi tényezőket figyelembe venni.

Békés Gábor, & Muraközy Balázs (2016). Beszállítói termékek a magyar feldolgozóiparban

Közgazdasági Szemle, 63(10), 1046-1073., DOI:10.18414/KSZ.2016.10.1046

A nemzetközi beszállítói láncok egyre nagyobb szerepet játszanak a modern gazdaságok termelésében és exportjában is. Egy-egy vállalat, ország vagy iparág működését alapvetően meghatározza az, hogy része-e ezeknek a globális láncoknak. Ebben a tanulmányban a magyar vállalati szintű termelési és exportadatok segítségével vizsgáljuk a köztes termékek és tőkejószágok termelését, valamint exportját a magyar feldolgozóipari vállalatok esetében. Megmutatjuk, hogy az ilyen termékek a feldolgozóipari vállalatok termelésének kétharmadát, exportjának pedig háromnegyedét teszik ki. A beszállítói termékek arányát alapvetően meghatározza a vállalat iparága, ezért a megfelelő iparágakra korlátozódó gazdaságpolitika hatásosan célozhatja meg a potenciális beszállítókat. Regressziós elemzésben bemutatjuk, hogy a tudásátterjedés lehetőségével összhangban a beszállítói termékeket gyártó vállalatok – elsősorban nagyobb méretüknek és magasabb tőkeintenzitásuknak köszönhetően – termelékenyebbek, mint a fogyasztási javakat gyártó társaik.

Muraközy Balázs & Telegdy Álmos (2016). Political incentives and state subsidy allocation: Evidence from Hungarian municipalities [Politikai ösztönzők és az állami támogatások allokációja: A magyar EU-támogatások települések közötti elosztásának elemzése]

European Economic Review, 89, 324-344.

Az Európai Unió Strukturális és Kohéziós alapjaiból folyósított magyarországi támogatásokat igénylő, 2004 és 2012 között nyertes és nem nyertes pályázatok adatait tartalmazó adatbázis segítségével azt vizsgáljuk, hogy milyen típusú pályázatok esetében volt a legvalószínűbb a politikai szempontokat is figyelembe vevő döntés, és milyen módon befolyásolhatták a döntéseket a politikusok. Fix hatásos és párosításos modellekkel vizsgáljuk, hogy a kormánypártok által támogatott polgármesterek által vezetett városok lakosonként több támogatáshoz jutottak-e, mint az ellenzékiek által vezetettek. A támogatások összesített értékében csak korlátozottan mutatható ki ilyen különbség. Az olyan pályázatoknál azonban, ahol a pályázó a közszférához tartozik vagy a projektben építkezésre kerül sor, tehát a projekt könnyebben megfigyelhető a választók számára és politikai haszonnal járhat, 16–21 százalék a becsült lakosonkénti többlet. A hatások felbontása pályázási hatásra (a pályázatok száma és nagysága) és döntéshozatali hatásra (a nyertes pályázatok aránya, valamint a megnyert és pályázott összeg aránya) arra utal, hogy mindkét tényező fontos szerepet játszik a források elosztásának politikai befolyásolásában. Amikor a források későbbi szavazatokra gyakorolt hatását vizsgáljuk, akkor kimutatható, hogy az építkezést tartalmazó és a közszférának juttatott támogatások valóban növelik a polgármesterre leadott szavazatok számát, míg a más típusúak nem.

Bisztray Márta (2016). The effect of foreign-owned large plant closures on nearby firms [Hogyan hat a külföldi tulajdonban lévő gyárak bezárása a helyi vállalatokra?]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/23.

Tanulmányomban a külföldi tulajdonban lévő nagy gyárak bezárásának helyi cégekre gyakorolt hatását elemzem 41 magyarországi gyárbezárást vizsgálva. Minden eseményhez hozzárendelek egy hasonló kontroll települést, ahol a vizsgált bezárás idején egy olyan külföldi tulajdonban lévő, azonos iparágban működő nagy gyár volt, amely nem zárt be. Az elemzésekhez cég szintű panel adatbázist használok, mely 1992 és 2012 között tartalmaz adatokat magyar cégekről. A különbségek közti különbségek módszerét alkalmazva a gyárbezárás által érintett és a kontroll településeken lévő cégek teljesítményét hasonlítom össze a bezárás időpontja előtt és után. A gyárbezárás után a környező cégek értékesítése átlagosan 6 százalékponttal csökkent, a foglalkoztatásuk pedig átlagosan 3 százalékponttal lett alacsonyabb. A helyi szolgáltató ágazatban működő cégek esetén az átlagosnál nagyobb volt a visszaesés. Ez arra utal, hogy az elbocsátottak csökkenő vásárlóereje jelentősen hozzájárul a gyárbezárás helyi gazdaságra gyakorolt negatív hatásához. A bezáró gyár beszállító iparágában működő cégek esetén szintén az átlagosnál nagyobb a becsült hatás, ami azt sugallja, hogy a cégek közti input-output kapcsolatok fontos szerepet töltenek be a külső gazdasági hatások helyi tovagyűrűzésében. Ugyanakkor a bezáró gyár iparágában működő cégek növelni tudták a foglalkoztatásukat. A megnövekedett helyi munkaerő kínálat miatt számukra előnyös volt a gyárbezárás. A közgazdasági intuíciónak megfelelően az alacsony termelékenységű cégek esetén erősebb negatív hatást becsülök, mint a magasabb termelékenységű cégeknél.

Bisztray Márta (2016). The effect of FDI on local suppliers: Evidence from Audi in Hungary [A győri Audi gyár hatása a beszállító iparágban működő környező vállalatokra]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/22.

A tanulmány az Audi 1993-as győri beruházásának a helyi beszállító iparágban működő cégekre gyakorolt hosszú távú hatását vizsgálja. Az elemzéshez hosszú időtartamot lefedő cég szintű paneladatokat használok. A háromdimenziós különbségek közti különbség módszerét alkalmazom, amellyel a beszállító és kontroll iparágban működő cégek teljesítményét hasonlítom össze az Audi gyárhoz közeli és egy távolabbi kontroll régióban az Audi-beruházás előtt és után. A főbb eredményeim a következők: (1) a beszállító iparágban működő helyi cégek körében az értékesítés éves átlagos növekedési rátája 3 százalékponttal lett magasabb a győri Audi gyár megnyitása után, a foglalkoztatás növekedési rátája pedig 2 százalékponttal emelkedett. Ez a hatás azonban csak az Audi-beruházás után öt évvel válik mérhetővé. Ugyanakkor a helyi cégek termelékenységére nézve nem tapasztalok pozitív hatást. (2) A beszállító iparágban működő helyi vállalatokra gyakorolt hatás csak a külföldi tulajdonossal rendelkező cégeknél tapasztalható, amely a külföldi cégek beruházásai közti komplementaritásra utal. A becslések alapján a magasabb termelékenységű cégek tudtak többet profitálni az Audi győri jelenlétéből. Emellett az adatok azt mutatják, hogy a kizárólagosan hazai tulajdonban levő cégek termelékenysége alacsonyabb volt az Audi beruházása előtt, mint a külföldi tulajdonossal rendelkező cégeké. Így a külföldi beruházó és a helyi beszállító iparágban működő hazai tulajdonú cégek közti nagy termelékenységi különbség magyarázhatja azt, hogy a hazai cégek körében nem mérhető hatás. (3) Azok a vállalatok, amelyek az Audi győri beruházása után léptek be a helyi beszállító iparágba, a kontroll csoporthoz képest nagyobbak és gyorsabban nőnek.

Békés Gábor, Horváth Áron & Sápi Zoltán (2016). Flood risk and housing prices: evidence from Hungary [Árvízi kockázat és lakásárak Magyarországon]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/20.

A tanulmányban a hedonikus módszer alkalmazásával elemezzük az árvízi kockázat hatását egy széleskörű lakásár-adatbázison. Az elemzést Magyarországra végeztük el, de eredményeink általános tanulságok levonására is alkalmasak. Az irányítószám-körzetek szintjén mért árvízi kockázatnak a lakásárakra szignifikánsan negatív hatása azonosítható a földrajzi és társadalmi-gazdasági változók széles körére történő kontrollálást követően is. A tanulmányban megállapítjuk, hogy az árvízi kockázat jelentősen csökkenti a lakásárakat. Az átlagos rugalmasságot leginkább a nagy folyókhoz való közelség befolyásolja. Miközben a folyópartmenti területeken árprémium mérhető, a kockázatosabb részek az árvízi kockázat miatt elvesztik ezt az előnyüket. Azokban az irányítószám-körzetekben, ahol az elöntési mélység 10%-kal magasabb, a lakásárak átlagosan 1%-kal alacsonyabbak, és még 1%-kal, ha nagyobb folyó mellett találhatók.

Békés Gábor, Hornok Cecília & Muraközy Balázs (2016). Globalization and the markups of European firms [Globalizáció és az európai vállalatok haszonkulcsai]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/18.

Egy négy európai országban (Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban) lezajlott egyedülálló keresztmetszeti vállalati felmérés és ezekhez kapcsolt mérlegadatok alapján vizsgáljuk a globalizáció egyes fontos aspektusai és a vállalati haszonkulcsok közötti összefüggéseket. A fontosabb eredmények a következők: (i) Az exportálás pozitívan függ össze a haszonkulccsal; (ii) A félkésztermékek importja és a kiszervezés szintén pozitívan korrelál a haszonkulccsal; (iii) Magasabb azon vállalatok haszonkulcsa, amelyeknek van leányvállalata, míg a vállalatcsoportban való tagság vagy a külföldi tulajdonos önmagában kevésbé tűnik fontosnak; (iv) Az alacsony termelési költségű országokból származó versenytársak jelenléte negatívan korrelál a haszonkulccsal; (v) A jobb termékminőség és az innováció, különösen ha szellemi tulajdonjog által védett eredménye van, erős pozitív kapcsolatban áll a haszonkulccsal; (vi) Noha ezek a változók korreláltak, a mind a négy változócsoportot tartalmazó összevont modellben is szignifikánsak, és a teljesen globalizált vállalatok átlagosan mintegy 100%-kal magasabb haszonkulccsal működnek, mint a nem globalizált vállalatok.

Bakonyi Zoltán & Muraközy Balázs (2016). Centralization of strategic decisions during the Great Recession: An empirical analysis of European manufacturing firms [Stratégiai döntések központosítása a 2008-as válság alatt: Európai feldolgozóipari vállalatok empirikus vizsgálata]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/17.

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a vállalatokat érő sokkok közül melyek jártak együtt a stratégiai döntéshozatal centralizációjával a 2008-2009-es válság idején. Egy egyedülálló felmérés adatait használjuk, melyben hét európai ország több mint 14000 feldolgozóipari vállalatát kérdezték meg. Az adatbázis közvetlen információt tartalmaz arról, hogy a vállalatok centralizálták vagy decentralizálták a stratégiai döntéshozatali folyamataikat. Az elemzés hátterét azok az elméleti megközelítések jelentik, melyek szerint a jelentős nyomás alatt álló szervezetek nagyobb valószínűséggel központosítanak. Multinomiális logit modellekkel teszteljük, hogy azon vállalatok, amelyek bevételüknek, foglalkoztatottjaik számának vagy beruházásaiknak nagyobb visszaesését szenvedték el, vagy innováció elhalasztására kényszerültek, nagyobb valószínűséggel változtatták-e meg a döntéshozatali eljárásukat. Eredményeink arra utalnak, hogy a foglalkoztatottak számának változása és az innováció elhalasztása valóban összefügg a központosítással akkor is, ha kontrollálunk a tulajdonosi hátteret, a vállalatcsoportban elfoglalt pozíciót, a finanszírozást, a menedzsmentet és a stratégiát leíró változókra.

DeRemer, David R. (2016). Income Effects and Trade Agreements [Jövedelmi hatások és kereskedelmi egyezmények]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/16.

A tanulmány a kereskedelmi egyezményeket vizsgálja egy olyan általános modellkeretben, amelybe egyszerre illeszthetők be a nem tökéletesen versenyző piacszerkezetek és a kormányzati célfüggvényben jelentkező jövedelmi hatások is. A tanulmány megmutatja, hogy a kormányok globálisan hatékony politikát folytatnak, ha úgy viselkednek, mintha figyelmen kívül hagynák a politikájuk hatását cserearányaikra. Az eredmények megerősítik, hogy a nem tökéletes verseny esetén felmerülő pótlólagos nemzetközi externáliák abból származnak, hogy a kormányzat nem képes a haszonkulcsok szektorok közötti kiegyenlítésére, és nem pedig keresletoldali tényezőkből.

DeRemer, David R. (2016). The principle of reciprocity in the 21st century [A kölcsönösség elve a 21. században]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/13.

A kölcsönösség elve központi szerepet játszik a kereskedelmi együttműködésben. A közgazdasági elmélet leírja azokat a kölcsönös gazdaságpolitikai lépéseket, amelyek a kooperáció hiányától a Pareto-hatékony állapotok felé vezetik az országokat. Ez a tanulmány kiterjeszti a kölcsönösség elméletét a 21. századi kereskedelmi tárgyalások szempontjából releváns helyzetek széles körére. A globális értékláncok és a merev intézményi korlátok miatt lehetséges, hogy egyes országok nem rendelkeznek kellő gazdaságpolitikai mozgástérrel ahhoz, hogy befolyásolják a releváns külföldi árakat. Ilyenkor – a szokásos cserearány-externáliák mellett – a kereskedelmi egyezmények feladata lesz a helyi árakkal kapcsolatos externáliák kezelése is. A tanulmány azonban megmutatja, hogy a kölcsönösség szokásos értelmezése (vagyis olyan szakpolitikai változtatások, amelyek azonos mértékben növelik a nettó export értékét világpiaci árakon) is elvezetheti az országokat a hatékony kimenetekhez. A kölcsönösség alkalmazásának elengedhetetlen feltétele, hogy a cserearány-hatékonyságveszteséget korrigáló beavatkozások más típusú hatékonyságveszteségeket is kezeljenek. A szerző azonosít egy olyan szakpolitikai csomagot, amely mellett egyik ország sem tud nyerni a kereskedelmi megállapodásokban foglalt kötelezettségeik kölcsönös lazításával, és megmutatja, hogy ezek globálisan hatékonyak. Ezek a stabil szakpolitikák tehát a kereskedelmi tárgyalások kimenetelét megfelelően jelzik előre az olyan esetekben, amelyekben számítanak a helyi árakkal kapcsolatos externáliák. A tanulmány levezeti az új kimenet jellemzőit, és megvizsgálja ennek elméleti és empirikus jelentőségét a kereskedelmi együttműködések szempontjából, tárgyalva a nem tökéletes versenyt, a politikai gazdaságtani szempontokat és a globális értékláncokat is.

Reizer Balázs (2016). Do firms pay bonuses to protect jobs? [Megvédik a bónuszok a munkahelyeket negatív sokkok esetén?]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2016/12.

A munkavállalók jelentős része bónuszokat és egyéb bérelemeket kap az alapbér mellett. A rugalmas bérelemeknek két előnyük van. Egyrészt nagyobb erőfeszítésre ösztönzik a munkavállalókat, másrészt szükség esetén könnyen elvehetők, így a segítik a vállalatokat a negatív árbevételi sokkokhoz való alkalmazkodásban. Dolgozatomban a Bértarifa-felmérés egyéni szintű bérszerkezet-adatait felhasználva megbecsülöm ennek a két előnynek a relatív fontosságát. Először megmutatom, hogy a bónuszok valóban jobban reagálnak a vállalat árbevételének változására. Ezzel szemben még a bónusz nélküli, rugalmatlan bérekkel rendelkező munkavállalók sem veszítik el az állásukat nagyobb valószínűséggel, ha csökken a vállalat árbevétele. Emellett a bónuszt fizető vállalatok pénzügyileg stabilabbak: termelékenyebbek, több a munkavállalójuk és kevésbé volatilis az árbevételük, mint a bónusz nélküli vállalatoknak. Ezek az empirikus tények nehezen összeegyeztethetők azokkal a modellekkel, amelyek szerint a lefelé való bérmerevségnek foglalkoztatási költsége van. Azonban az eredményeim egybecsengenek egy olyan modellel, amelyben a munkavállalók véletlenszerűen kapnak ösztönző és fix béres állásajánlatokat. Dolgozatom végkövetkeztetése, hogy a bérmerevségek foglalkoztatási költsége nem jelentős.

Békés Gábor & Muraközy Balázs (2016). Measuring productivity premia with many modes of internationalization [Termelékenységi prémiumok mérése sokféle nemzetköziesedési mód esetén]

Economics Letters, 139, 61-64.

A tanulmány megmutatja, hogy az egyes nemzetköziesedési módokhoz tartozó termelékenységi prémiumok becsléséhez valamilyen módszert követve össze kell vonni információkat, ha a vállalatok sokféle mód közül választhatnak. A különböző módszereket egy egyedi európai vállalati felmérés adatain mutatják be. A szerzők javasolják, hogy ilyen esetekben egy kutató megfontoltan válasszon módszert, és ellenőrizze az eremények robusztusságát.

Békés Gábor & Gianmarco I.P. Ottaviano (2016). Micro-founded measurement of regional competitiveness in Europe [Az európai regionális versenyképesség mikroalapú mérése]

Megjelent: Altomonte, Carlo & Békés Gábor (Eds.), Measuring competitiveness in Europe: resource allocation, granularity and trade (26-46), Bruegel Blueprint Series #24. Brussels: Bruegel.

A versenyképesség javítása a gazdaságpolitikai döntéshozatal népszerű célja mind országos, mind regionális szinten annak ellenére, hogy mérésével kapcsolatban nincs általánosan elfogadott szabály, de még erős egyetértés sem. Ebben a tanulmányban annak fogalmi alapjait fogjuk körüljárni, hogy miért érdekes egy ország gazdasági teljesítményét régióinak teljesítményeire szétbontva értékelni. A vállalatok versenyző magatartása alapján úgy véljük, hogy a regionális versenyképesség mérésének a vállalati teljesítmények összehasonlításán kellene alapulnia az Európai Unió régióit tekintve. A rendelkezésre álló adatok alapján egy új módszert javasolunk a vállalatok sikerességének mérésére: a világ piacaihoz való hozzáférésük és az azokra történő belépésük képességét. A kulcsmutató az egy dolgozóra jutó, adott régióból a nem EU tag partnerek felé irányuló export az EU átlaghoz viszonyítva – egy ‟regionális versenyképességi‟ index, amely megragadja azt a képességet, hogy egy régió vállalatai az átlagos EU régió vállalatait export terén felülmúlják.

2015

Hornok Cecília & Muraközy Balázs (2015). Magyar vállalatok haszonkulcsai

Közgazdasági Szemle, 62(10), 1048-1069.

A tanulmány bemutatja a vállalati haszonkulcsok becslésére alkalmazható módszereket, kiemelve a viszonylag kis adatigényű és kevés feltevést alkalmazó De Loecker-Warzynski [2012] módszertanát. A szerzők e módszer segítségével vállalati haszonkulcsokat becsülnek a legalább öt főt foglalkoztató magyar feldolgozóipari vállalatok 2001 és 2012 közötti adatain, majd elemezik a haszonkulcsok összefüggését a vállalati jellemzőkkel. A nagyobb piaci részesedésű, fiatal, alacsonyabb béreket fizető és fejlett régióban működő vállalatok haszonkulcsai magasabbak, mint az azonos iparágban működő társaiké. Fontos szerepet játszik a külkereskedelem is: az importálás még a termelékenység figyelembevétele után is nagyobb haszonkulccsal társul, míg az exportálók magasabb haszonkulcsa inkább a termelékenyebb vállalatok önszelekciójából származik.

Hornok Cecília & Koren Miklós (2015). Administrative barriers to trade [A kereskedelem adminisztratív korlátai]

Journal of International Economics, 96(S1), S110-S122.

A szerzők a külkereskedelem adminisztratív korlátait modellezik, hogy megvizsgálják a külkereskedelem volumenére, a szállítási döntésekre és a jólétre gyakorolt hatásukat. A modellben levezetnek egy gravitációs egyenletet, és megmutatják, hogy az adminisztratív költségek kifejezhetők kétoldalú ad valorem (értékarányos) kereskedelmi költségként. A spanyol szállítmányszintű exportadatokon becsült ad valorem egyenértékest nagynak találják: a szállítmányonkénti költségek 50%-os csökkentése 9 százalékpontos vámcsökkentésnek felelne meg. A modell és a becsült értékek azt is segíthetnek megmagyarázni, hogy miért hangsúlyozzák a szakpolitikusok a külkereskedelem könnyítését, és miért nagyobb a kereskedelmi forgalom a vámuniókon belül, mint a szabadkereskedelmi övezetekben.

Muraközy Balázs & Katheryn N. Russ (2015). Competition with multinational firms: Theory and evidence [Versenyben a multinacionális vállalatokkal: elmélet és empíria]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/34.

Nagyobb-e a multinacionális vállalatok piaci ereje a hazai tulajdonban lévő vállalatokénál? A 1993 és 2007 közötti magyar vállalati adatok segítségével kimutatjuk, hogy a külföldi tulajdonban lévő vállalatok haszonkulcsai átlagosan 19 százalékkal magasabbak, mint a hasonló hazai tulajdonú vállalatoké. A hazai vállalatok hátránya szignifikánsabban nagyobb az olyan iparágakban, amelyekben nagyobb a hazai vállalatok technológiai lemaradása. Ez arra utal, hogy a technológiában megfigyelhető ricardoi különbségek és az endogén haszonkulcsok fontos építőelemei lehetnek a külföldi működőtőke-befektetések modelljeinek. Egy kanonikus ricardoi modellbe vezetünk be endogén haszonkulcsokat, heterogén vállalatokat és a termékek tökéletlen helyettesítését, hogy a piaci részesedések és haszonkulcsok analitikus eloszlását vezethessük le az empirikus elemzéshez. A modellünk a haszonkulcsok különbségének mintegy a felét magyarázza meg.

DeRemer, David R. (2015). Opportunities for cooperation in removing prohibitive trade barriers [A prohibitív vámok megszüntetésére irányuló együttműködés lehetőségei]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/33.

Sok lehetőség nyílik a külkereskedelmi liberalizációra az olyan iparágakban és piacokon, amelyekben a külkereskedelemi korlátok prohibitívek az összes vagy sok vállalat számára. A külkereskedelmi politika sztenderd politikai gazdaságtani modelljeiben a megfigyelt prohibitív korlátozásoknak globálisan optimálisaknak kell lenniük statikus kormányzati preferenciák mellett, és ezért nincs lehetőség külkereskedelmi megállapodásra. Ez a tanulmány bemutatja, hogy tökéletlen verseny mellett viszont fontos szerepet játszhatnak a külkereskedelmi megállapodások a prohibitív korlátozások megszüntetésében még változatlan kormányzati preferenciák mellett is. Az elmélet alapján az is előre jelezhető, hogy milyen típusú piacokon lehetséges legnagyobb valószínűséggel a liberalizáció. A legegyszerűbb eset bemutatására egy kétországos modellt használunk, amelyben szegmentált piacokon Cournot-versenyt folytatnak egymással a vállalatok. Megmutatjuk, hogy sok olyan – a vállalati profit kormányzati célfüggvényben kapott súlyára vonatkozó – plauzibilis paraméterérték van, amelyek mellett ebben a keretben fontos szerepet játszhat a külkereskedelemi megállapodás. Ezután megvizsgáljuk, hogyan alakul az együttműködés lehetősége a szállítási költségek és a verseny erősségének függvényében. A nagyobb vállalati heterogenitással jellemezhető iparágakban több lehetőség van az együttműködésre, feltéve, hogy a legkevésbé termelékeny vállalatok is eléggé versenyképesek. Ezeknek az eredményeknek a jelentőségét két olyan területen érzékeltetjük, amelyeken fontos szerepet játszanak a prohibitív külkereskedelmi korlátozások: ezek a fejlődő országok exportja vagy a szolgáltatások külkereskedelmét érintő tárgyalások.

Muraközy Balázs (2015). How do exporters react to the prices of their competitors? [Hogyan reagálnak az exportáló vállalatok a versenytársaik áraira?]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/32.

Ez a tanulmány magyar vállalat-, termék-, célországszintű külkereskedelmi adatokat köt össze az EU-országok termékszintű import-, export- és termelési adataival annak kiderítésére, hogy milyen módon reagálnak a vállalatok az árak és az árfolyam változására. Az árfolyam változására hasonlóan reagálnak a vállalatok, mint ahogy azt más országok esetében kimutatták, de a piaci árváltozásra vonatkozó rugalmasság mindössze – pontosan becsülve – 0.02. Mindez arra utal, hogy a vállalatok eltérő módon változtatják meg haszonkulcsaikat a kétféle (ár- és árfolyam-) sokkot követően. Emellett a piaci árváltozást követő mennyiségváltozás is kicsi, ami rendkívül alacsony reziduális keresleti árrugalmasságra utal. A tanulmány ezekben a rugalmasságokban heterogenitást is kimutat: a nagyobb vállalatok a valutaárfolyam-változás kisebb részét hárítják át és a piaci árra adott árreakció erősebb az olyan termékek esetében, amelyekkel Magyarország inkább alacsony árszintű országokkal versenyez. Ezeket az eredményeket nem könnyű megmagyarázni egy rugalmas árakat feltételező modellben, de összhangban lehetnek olyan hosszú távú szerződésekkel, amelyek eltérő módon kezelik a különböző sokkokat.

Hornok Cecília & Muraközy Balázs (2015). Markup and productivity of exporters and importers [Az exportáló és importáló vállalatok termelékenysége és haszonkulcsa]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/30.

Ez a tanulmány részletes magyar vállalati adatok segítségével azt vizsgálja, milyen összefüggés figyelhető meg a vállalati haszonkulcsok és a félkésztermékek importja, valamint a késztermékek exportja között. Strukturális eljárással becslünk termelési függvényeket, amelyekből megkapjuk a vállalati éves szintű termelékenységet és haszonkulcsot. Az eredmények azt mutatják, hogy az importáló vállalatok haszonkulcsa lényegesen magasabb, de az exportálás nem jár magasabb haszonkulccsal, ha az importálást is figyelembe vesszük. Ezeket az eredményeket egy olyan egyszerű modellkeretben interpretáljuk, amelyben a termelékenyebb vállalatok választják az importálást és az exportálást is, de az exportpiacon erősebb a verseny, mint a hazain, az importálás viszont magasabb minőségű termékek gyártását teszi lehetővé.

Békés Gábor (2015). Measuring regional competitiveness: A survey of approaches, measurement and data [A regionális versenyképesség mérése: Az elérhető módszerek és adatok áttekintése]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/29.

E tanulmány a regionális versenyképesség fogalmához és méréséhez kapcsolódó kérdéskörről nyújt áttekintést. Elsőként arról, hogy a növekedés és a versenyképesség fogalma eltérően értelmezendő regionális és országos szinten. Főként a koncentráció és a teljesítmény, az FDI régiókban betöltött szerepe, illetve a helyi intézmények kulcsfontosságú szempontjait elemezzük. Másodsorban pedig a tanulmány részletesen áttekinti a regionális versenyképesség mérésére szolgáló lehetséges adatforrásokat a hivatalos, a tudományos és a magánszektorból származó adatbázisok felhasználásával.

Vonnák Dzsamila (2015). Decomposing the riskiness of corporate foreign currency lending: the case of Hungary [A vállalati devizahitelezés kockázatának tényezői: Magyarország esete]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/28.

A tanulmányban azt vizsgálom, hogy milyen tényezők járulnak hozzá a devizahiteles vállalatok válság alatti magas adósságszolgálati nemtelejesítési rátájához. A különböző devizában eladósodott vállalatok hipotetikus adósságszolgálati nemteljesítési rátáit hasonlítom össze mikroszintű adatok segítségével. A magyarországi devizahitelezésben használt két fő devizára, az euróra és a svájci frankra koncentrálok. Az eredményeim azt mutatják, hogy az euróhitelt felvevő vállalatokhoz képest a svájci frankban eladósodottakat jobban sújtotta a devizaárfolyam változása. Ugyanakkor a svájci frankban eladósodott vállalatok eleve kockázatosabbak is voltak és a válság is rosszabbul hatott rájuk.

Conconi, Paola, David R. DeRemer, Egorg Kirchsteiger, Lorenzo Trimarchi & Maurizio Zanardi (2015). Suspiciously timed trade disputes [Gyanúsan időzített kereskedelmi viták]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2015/23.

A tanulmány a kereskedelmi viták és a választások közötti kapcsolatot vizsgálja. A tanulmány az Egyesült Államok által a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretén belül 1995–2002 között kezdeményezett viták példájával megmutatja, hogy az amerikai elnökök nagyobb valószínűséggel kezdenek vitát az újraválasztásuk előtti időszakban. A szerzők azt is igazolják, hogy a viták azokra az iparágakra fókuszálnak, amelyek a billegő államok számára különösen fontosak. A jelenség értelmezéséhez a szerzők felépítenek egy elméleti modellt, amelyben a hivatalban lévő szereplő vitát kezdeményezhet, és ezzel meggyőzheti az ellentétes preferenciákkal rendelkező szavazókat. Ez a kampányidőszakban komoly előnyhöz juttatja kihívójával szemben, aki nem tud elköteleződni egy későbbi vita kezdeményezése iránt. Amennyiben a választók ideológiai preferenciái nem kötődnek túl erősen egyik jelölthöz sem, akkor a hivatalban lévő szereplő kereskedelmi viták megindításával növelni tudja újraválasztási esélyét.

    • Más változatok:

Conconi, Paola, David R. DeRemer, Egorg Kirchsteiger, Lorenzo Trimarchi & Maurizio Zanardi (2015). Suspiciously timed trade disputes [Gyanúsan időzített kereskedelmi viták]. ECARES Working Paper 2015-16.

Conconi, Paola, David R. DeRemer, Egorg Kirchsteiger, Lorenzo Trimarchi & Maurizio Zanardi (2015). Suspiciously timed trade disputes [Gyanúsan időzített kereskedelmi viták]. CEPR Discussion Papers 10582.

Conconi, Paola, David R. DeRemer, Egorg Kirchsteiger, Lorenzo Trimarchi & Maurizio Zanardi (2015). Suspiciously timed trade disputes [Gyanúsan időzített kereskedelmi viták]. Lancaster University Economics Working Paper Series 2015/010.

Hornok Cecília & Koren Miklós (2015). Per-shipment costs and the lumpiness of international trade [Szállítmányonként felmerülő költségek és a nemzetközi kereskedelem egyenetlensége]

Review of Economics and Statistics, 97(2), 525-530.

A tanulmány részletes amerikai és spanyol exportadatokon megmutatja, hogy a szállítmányonként felmerülő külkereskedelmi költségek kevésbé gyakori és nagyobb méretű szállítmányokkal, azaz „egyenetlenebb” külkereskedelmi forgalommal járnak együtt. Az összefüggés termékkategóriák széles körére fennáll, de az ipari alapanyagok, alkatrészek és tartozékok és az élelmiszerek esetén a leginkább szembeötlő.

Békés Gábor & Holler Zsuzsa (2015). Barriers to data access and matching in Europe [Adatok elérhetőségének és összekapcsolhatóságának korlátai Európában]

Megjelent: Castellani, Davide & Andreas Koch (szerk.), Mapping competitiveness with European data (104-117), Bruegel Blueprint Series #23. Brussels: Bruegel.

Az EU MAPCOMPETE projektjének eredményeit bemutató kötet 4. fejezete a mikroszintű versenyképességi indikátorok kiszámításához szükséges adatbázisok meglétével, minőségével, összekapcsolhatóságával és hozzáférhetőségével kapcsolatos tapasztalatokat összegzi. A projekt során jelentős eltéréseket találtak e téren az EU tagállamai között, melyek többek közt a statisztikai hivatalok gyakorlatából, az adatvédelmi szabályozásból és technikai okokból fakadnak. A kutatást és a szakpolitika-alkotást is segítené az adatbázisok országokon belüli és országok közötti jobb összekapcsolhatósága; emellett maguknak a metaadatoknak és a hozzáférési szabályzatoknak az elérhetősége is jelentős fejlesztésre szorul.

2014

Ackerberg, Daniel A., David R. DeRemer, Michael H. Riordan, Gregory L. Rosston & Bradley S. Wimmer (2014). Estimating the impact of low-income universal service programs [Alacsony jövedelműek univerzális ellátottságát célzó programok hatásának becslése]

International Journal of Industrial Organization, 37, 84–98.

A tanulmány amerikai népszámlálási mikroadatok alapján értékel egyetemes telefonellátottságot célzó támogatásokat, különböző alacsony jövedelmű – etnikum, nem, kor és lakástulajdonlás szerinti – csoportokra kifejtett hatásuk alapján. A keresleti specifikáció a helyi telefonszolgáltatás támogatott havi árát (Lifeline program) és támogatott bekötési díját (Linkup program) is tartalmazza. A szerzők eredményei szerint a programok 6,1%-kal növelték a szegénységi küszöb alatti háztartások aggregált ellátottságát. Az eredmények alapján a Linkup program költséghatékonyabbnak tűnik a Lifeline-nál, így kérdéses, hogy megfelelő volt-e Szövetségi Távközlési Bizottság (FCC) 2012-es döntése, amelyben forrásokat csoportosít át a Linkup programtól a Lifeline-hoz. A tanulmány hasonló, univerzális internet-hozzáférést célzó programok értékélésének alapjául szolgálhat.

Ongena, Steven, Schindele Ibolya & Vonnák Dzsamila (2014). In lands of foreign currency credit, bank lending channels run through? [Működik-e a monetáris politika hitelcsatornája devizahiteles országokban?]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2014/24.

A tanulmányban a hazai és külföldi monetáris politikáknak a hazai bankhitelkínálat devizaösszetételére gyakorolt hatását elemezzük. Egy olyan egyedi adatbázist vizsgálunk, amely tartalmaz miden magyar vállalati hitelt deviza denominációval együtt. A hitelkereslet időben változó cégspecifikus heterogenitására kontrollálva azt találjuk, hogy az alacsonyabb hazai kamatláb növeli a hitelkínálatot hazai pénznemben, de nem hat a külföldi devizában denominált hitelek kínálatára. Ugyanakkor az alacsonyabb külföldi kamatlábak jobban növelik az alacsony kapitalizációjú bankok relatív hitelezését külföldi devizában, mint hazai pénznemben a magas kapitalizációjú bankokhoz képest.

Bakonyi Zoltán (2014). Miként befolyásolják a stratégiai gondolkodásmódok a vállalat innovativitását?

Vezetéstudomány, 45(6), 37-48.

A stratégiai gondolkodásmód a szervezetben működő egyének olyan kognitív sémáinak összessége, melyek alapjaiban befolyásolják a szervezet üzleti lehetőségeivel kapcsolatos feltevéseiket, ezáltal a vállalati stratégiát és innovációt. A tanulmány négy alapvető, az innovációhoz sajátos módon kapcsolódó stratégiai gondolkodásmódot azonosít. Későbbi empirikus vizsgálathoz kapcsolódóan három feltevést azonosít, melyek a következők: 1. Minél dinamikusabb a vállalat stratégiai gondolkodásmódja, annál radikálisabb innovációs kezdeményezéseket támogat. 2. Időben a vállalatok (a stabilitásra való törekvésük miatt) a statikusabb stratégiai gondolkodásmód felé mozdulnak el. 3. Minél konzisztensebb a vállalat stratégiai gondolkodásmódja, annál nagyobb mértékben valósul meg a tervezett stratégia.

2013

Altomonte, Carlo, Tommaso Aquilante, Gábor Békés, & Gianmarco I.P. Ottaviano (2013). Internationalization and innovation of firms: Evidence and policy [Vállalati nemzetköziesedés és innováció: Empirikus eredmények és szakpolitika]

Economic Policy, 28(76), 663-700.

A szerzők erős bizonyítékot találnak a vállalati szintű innováció, termelékenység és külpiacra lépés közötti pozitív kapcsolatra egy hét európai ország (Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország) termelő vállalataiból vett reprezentatív, országok között összehasonlítható minta (EFIGE) alapján. A nemzetközi piacokra lépés és az innováció közötti pozitív korreláció a termelékenységre kontrollálva is megmarad, és vannak arra utaló jelek, hogy az utóbbi okozza az előbbit. Az elemzés alapján az export támogatása önmagában valószínűleg nem vezet fenntartható külpiaci jelenléthez. A szerzők ehelyett azt javasolják, hogy nemzeti és EU-s szinten is valósuljon meg a külpiacra lépést és az innovációt támogató szakpolitikák koordinációja és integrációja, és az EU-s intézmények kapjanak nagyobb koordináló szerepet.

Békés Gábor, Muraközy Balázs, Munkácsi Zsuzsa & Oblath Gábor (2013). Unit values, unit labor costs and trade performance in four Central European countries [A külkereskedelmi egységértékek, a fajlagos bérköltségek és az exportteljesítmény alakulása a visegrádi országokban]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2013/29.

Tanulmányunk termékszintű, illetve ágazati adatok alapján vizsgálja Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia jelentősen eltérő mértékű exportár-változásainak lehetséges okait. Az elemzés a Németországba irányuló kivitelre koncentrál, és a 2000-es évtizedet fedi le. Mivel hipotézisünk szerint az árindexek divergenciáját szintbeli konvergencia is magyarázhatja, a COMEXT, illetve az EU KLEMS adatbázisok felhasználásával szint-mutatókat képeztünk az export egységértékekre (az árszint-eltérések kifejezésére), illetve – ágazati vásárlóerő-paritások felhasználásával – a fajlagos bérköltségekre. A relatív szint-mutatók és az exportteljesítményre vonatkozó egyes indikátorok (export-volumen, piaci résesedés, extenzív és intenzív határ) összekapcsolásával vizsgáljuk egyrészt az egységértékek, illetve fajlagos bérköltségek szintje és változása közötti összefüggést, másrészt az utóbbiak kapcsolatát az exportteljesítménnyel. Eredményeink szerint (1) a négy ország kiviteli egységérték-szintjeit konvergencia jellemzi; (2) a kezdeti szintekre kontrollálva, az egységérték-változások és a fajlagos bérköltség változások között pozitív a kapcsolat; (3) az egységértékek változása és az export-volumen változása közötti kapcsolat negatív; (4) az ágazati fajlagos bérköltség- és termelékenységi szintek nem mutatnak konvergenciát, ellenben a fajlagos bérköltség egyes komponenseit, így az egy dolgozóra jutó bérköltséget és a bérhányadot konvergencia jellemzi. A tanulmány szemlélete és módszere – a külkereskedelmi egységértékekre, a termelékenységre és a fajlagos bérköltségekre vonatkozó dezaggregált szint-mutatók képzése és összekapcsolása – egybevág a Penn World Tables (PWT) „következő generációjának” kidolgozását célzó erőfeszítésekével. Eredményeink igazolják e megközelítés alkalmasságát, ám általánosabb következtetések levonásához az általunk vizsgáltnál több országra és piacra, valamint az import-egységértékekre is kiterjedő elemzés szükséges, amelyre az új szemléletű PWT nyújt lehetőséget.

Békés Gábor & Harasztosi Péter (2013). Agglomeration premium and trading activity of firms [Agglomerációs prémium és a vállalatok külkereskedelmi aktivitása]

Regional Science and Urban Economics, 43(1), 51–64.

A tanulmányunkban a mellett érvelünk, hogy a különböző vállalatok különböző mértékben képesek kiaknázni az agglomeráció nyújtotta előnyöket, vagyis azokat a pozitív külső hatásokat, melyek egymáshoz való földrajzi közelségükből származnak. Egy külkereskedő vállalat egészen más termelési tényezőket, más információt igényel, illetve azokat más keretek között és más intenzitással hasznosítja, mint egy csak belföldi partnerekkel érintkező vállalat. A tanulmány a magyar feldolgozóipari vállalatokat 1992-től 2003-ig tartalmazó panel adatbázis segítségével megmutatja, hogy a külkereskedő vállalatok az agglomeráció erősödésével arányosan termelékenyebbé válnak, míg a nem külkereskedő vállalatok esetében mindez nem mutatható ki.

Békés Gábor, Halpern László & Muraközy Balázs (2013). Külkereskedelem és a vállalatok közötti különbségek

Közgazdasági Szemle, 60(1), 1-24.

Cikkünk vállalati mérleg- és termékszintű külkereskedelmi adatok alapján mutatja be a magyar külkereskedelem általános jellemzőit. Empirikus elemzésünk a heterogén vállalatokra építő modellek logikáját követi és azt találtuk, hogy a magyar külkereskedelem erősen koncentrált. A külkereskedő vállalatok jelentősen termelékenyebbek, mint az egyéb szempontokból hasonló, nem külkereskedő vállalatok; sőt a külkereskedelmi státusz fontosabb szerepet játszik a vállalatok közötti különbségekben, mint a hazai vagy külföldi tulajdon. Az export és import viszonyára, az innováció szerepére, valamint a külkereskedelem stabilitására vonatkozó eredmények alapján kijelenthető, hogy a vállalatok külpiacra való kilépése a versenyképesség és a növekedés szempontjából kulcskérdés, a gazdaságpolitikának ezt kell szem előtt tartania és megfelelő eszközökkel támogatnia.

2012

Görg, Holger, Richard Kneller & Muraközy Balázs (2012). What makes a successful export? Evidence from firm-product-level data [Milyen a sikeres export? Eredmények vállalat-termék szintű adatokból]

Canadian Journal of Economics/Revue canadienne d’économique, 45(4), 1332-1368.

Cikkünkben egy rendkívül részletes, vállalat-termék szintű panel adatbázis segítségével viszgáljuk a vállalatok által exportált termékekkosár összetételét és annak időbeni változását. Az adatokat vizsgálva azt látjuk, hogy a vállalatok évről-évre új termékeket kezdenek exportálni, míg más termékeik exportját megszüntetik. De vajon milyen tényezők határozzák meg, hogy az exportált termékek összetétele milyen gyorsan változik egy vállalatnál? Erre a kérdésre próbálunk választ adni empirikus elemzés segítségével és azt találjuk, hogy mind a termék, mind a vállalat sajátosságai fontos szerepet játszanak.

Békés Gábor & Harasztosi Péter (2012). Tax credit, exports and regional disparity: microevidence from Hungary [Vállalati adókedvezmények, export és regionális különbségek: eredmények magyar mikroadatok alapján] 

EFIGE Working Paper 56.

Magyarországon bőkezű társasági adókedvezmény-rendszer volt érvényben 1998 és 2000 között – a feldolgozóipari vállalatok több mint 40%-a részesült ilyen formájú támogatásban. Az adókedvezmények beruházásokhoz kapcsolódtak, ezért a vállalatok tudták a külpiaci terjeszkedésre használni ezeket a forrásokat. Egy új, az adókedvezmények igénybe vételét közvetlenül tartalmazó magyar vállalati adatbázis segítségével vizsgálható, hogy hogyan hatott ez az adókedvezmény az exporttevékenység megkezdésére. A becslések szerint kb. 4%-kal nagyobb valószínűséggel kezdett exportálni egy, az adókedvezményben részesülő vállalat. Az adókedvezmény hatása az exportpiacokra való belépésre nem mutat erős összefüggést a regionális különbségekkel.

Békés Gábor & Muraközy Balázs (2012). Temporary trade and heterogeneous firms [Időszakos külkereskedelem és vállalati sokféleség]

Journal of International Economics, 87(2), 232–246.

Magyar vállalati szintű tranzakciós részletes külkereskedelmi adatok segítségével megmutatjuk, hogy a vállalat-célország szintű exportkapcsolatok fele, a vállalat-termék-célország szintű kapcsolatok harmada rövid távú, más szóval időszakos. Olyan modellt építünk, amelyben az időszakos külkereskedelmi kapcsolatok valószínűségét a vállalatok termelékenysége és tőkeköltsége valamint a gravitációs egyenletben lévő változók befolyásolják. megmutatjuk, hogy alacsony változó költséggel járó (de magas elsüllyedt költséget megkívánó) és az alacsonyabb elsüllyedt szállítási költséget megkövetelő (de magasabb változó költséges) szállítási technológia közötti endogén választás megmagyarázza az időszakos külkereskedelem gyakoriságát és több fontos jellemzőjét.

Halpern László & Muraközy Balázs (2012). Innovation, productivity and exports: The case of Hungary [Innováció, termelékenység és export: a magyar tapasztalatok]

Economics of Innovation and New Technology, 21(2), 151-173.

Ez a tanulmány az innováció és a vállalati teljesítmény közötti kapcsolatot vizsgálja a vállalati mérleg- és részletes külkereskedelmi adatokkal összekapcsolt magyar Közösségi Innovációs Felmérés segítségével. Az eredmények arra utalnak, hogy az innovatív vállalatok termelékenyebbek, nagyobb arányban exportálnak, valamint több terméket és több országba visznek ki. Azt is megvizsgáljuk, hogy különbözik-e az innovációs magatartás a csúcstechnológiájú iparágakban, illetve eltérnek-e a hazai és külföldi tulajdonban lévő vállalatok egymástól ebből a szempontból.

Békés Gábor, Lionel Fontagné, Muraközy Balázs & Vincent Vicard (2012). How frequently firms export? Evidence from France [Milyen gyakran exportálnak a vállalatok? Empirikus eredmények Franciaországból] 

CeFiG Working Papers, no. 18

Alábbi cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy milyen módon befolyásolja a piac mérete és kereslet bizonytalansága a vállalatok export szállítmányainak méretét és gyakoriságát. Készletezési modellünkben a szállítás teljes költségét és az optimális szállítási gyakoriságot a kereslet, valamint a készletezési és szállítmányonkénti költségek határozzák meg. Vállalat-termék-célország szintű francia havi export adatok segítségével megmutatjuk, hogy – összhangban az elméleti modell előrejelzéseivel – a piacméret egyszerre hat a vállalatok szállítmányainak méretére és gyakoriságára. Sztochasztikus modellünkben a megnövekedett keresleti bizonytalanság hatására a logisztikai költségek megnőnek, valamint a vállalatok határköltség függvénye konvexebbé válik. A vállalatok a megnövekedett bizonytalanság hatására csökkentik eladásaikat valamint – adott export mennyiség mellett – növelik szállítmányaik méretét és csökkentik a szállítás gyakoriságát. Empirikus eredményeink azt mutatják, hogy a sztochasztikus modell ezen előrejelzései szintén összhangban vannak az adatokkal.

Békés Gábor & Muraközy Balázs (2012). Magyar gazellák – A gyors növekedésű vállalatok jellemzői és kialakulásuk elemzése

Közgazdasági Szemle, 59(3), 233—262.

Tanulmányunkban a gyorsan növekvő magyar vállalatok – más néven gazellák – jellemzőit elemezzük 2000 és 2008 közötti vállalati mérlegek és eredménykimutatások alapján. Vizsgálataink megmutatják, hogy a munkahelyteremtés jelentős része a vállalatok néhány százalékához kapcsolható. Magyarországon a különféle iparágakban és régiókban nagyon hasonló valószínűséggel válnak gazellává a vállalatok. Probit regressziós módszerrel mutatjuk be, hogy a jobb finanszírozási helyzetben lévő, fiatal, képzett munkaerőt alkalmazó és korábban is gyorsabban növekvő vállalatok körében a legnagyobb a gazellák aránya. Eredményeik szerint a pénzügyi beszámolók alapján csak gyenge magyarázó erővel jelezhető előre az, hogy melyik vállalat fog gyorsan növekedni.

2011

Békés Gábor, Halpern László, Koren Miklós & Muraközy Balázs (2011). Still standing: how European firms weathered the crisis – The third EFIGE policy report [Még talpon: hogyan vészelték át ez európai vállalatok a válságot? – A harmadik EFIGE szakpolitikai jelentés]

Bruegel Blueprint Series #15. Brussels: Bruegel.

A kötet megerősíti az EFIGE-projekt alapját jelentő szemlélet előnyeit, miszerint a vállalatok – sok más mellett – nemzetköziesedésük mértékében és módjában is heterogének.
A projekt több és pontosabb empirikus bizonyítékot szolgáltat arról, hogy mi teszi sikeressé a vállalatokat, és ennélfogva arról is, hogy mi teszi sikeressé az országokat a globalizáció kontextusában. A nemzetköziesedés ugyanakkor sérülékenyebbé is teszi a cégeket, növelve kitettségüket a nemzetközi kereskedelmet érintő sokkoknak, és a globális visszaesések közvetítőjévé teheti őket.
A 2008-9-es válság idején heves vita folyt annak okairól, hogy miért esett vissza nagyobb mértékben a nemzetközi kereskedelem, mint a kibocsátás. Egyes érvelések szerint a globális értékláncok nem csak továbbították, de fel is erősítették a nemzetközi ingadozásokat.
A jelentés érdekes számvetés arról, hogy mi történt az európai vállalatokkal ebben a különösen turbulens időszakban, kihasználva azt, hogy az EFIGE-felmérés adatfelvétele épp 2009-ben zajlott le, és egyes kérdései a vállalatoknak a globális válságra adott válaszához kapcsolódtak. Érdemes lenne szem előtt tartani a jelentésben bemutatott stilizált tényeket akkor, amikor Európa egy újabb jelentős recesszió felé tart.

Hornok Cecília (2011). Gravity or dummies? The limits of identification in gravity estimations [Gravitáció vagy kétértékű változók? Az identifikáció korlátai a gravitációs egyenletekben]

CeFiG Working Papers, no. 15

Tanulmányomban amellett érvelek, hogy a “klubtagságok” (EU, NAFTA, euro övezet, WTO, stb.) kereskedelemre gyakorolt hatását mutató paraméterek identifikálhatósága korlátozott az olyan gravitációs modellekben, amelyekben exportáló-idő és importáló-idő fix hatások szerepelnek panel adatbázis esetén, vagy exportáló- illetve importáló fix hatások szerepelnek keresztmetszeti adatbázis esetén. Az eredményeket a 2004-es EU-bővítés kereskedelemre gyakorolt hatásának vizsgálatával illusztrálom. Végül a potenciális megoldásokat elemzem.

Hornok Cecília & Koren Miklós (2011). Lumpy trade and the welfare effects of administrative barriers [Egyenetlen külkereskedelem és az adminisztratív korltáok jóléti hatásai]

CeFiG Working Papers, no. 14

Részletes amerikai és spanyolországi export adatok felhasználásával megmutatjuk, hogy a szállítmányonkénti adminisztrációs költség (dokumentáció, vámeljárás) kevésbé gyakori és nagyobb szállítmányokhoz, darabos kereskedelemhez vezet. Modellünkben az exportálók nemcsak az eladott mennyiségről döntenek adott ár mellett, hanem arról is, hogy hogyan bontják fel a szállított mennyiséget szállítmányokra. A fogyasztók pedig a gyakori szállítást preferálják, mert így a kívánt időponthoz közel kapják meg az árut. A megfigyelt szállítási gyakoriság és szállítmányonkénti költség alapján kalibrált modell segítségével megmutatjuk, hogy az országok GDP-jük 2-3 százalékának megfelelő haszonhoz jutnának a fenti korlátozások eltörlésével.

Békés Gábor, Koren Miklós & Zsohár Péter (2011). Benzinárak földrajzi meghatározása

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2011/30.

A földrajzi piacok elmélete azon a felismerésen alapul, hogy a gazdasági tevékenység földrajzilag nem egyenletesen oszlik el, s ennek az egyenlőtlenségnek jelentős hatása van a gazdasági szereplők döntéseire. Az üzemanyagok kiskereskedelmi piaca szinte tökéletes példája a földrajzi piacoknak. A kutak által eladott benzin vagy gázolaj majdnem teljesen homogén termék, aminek következtében az egyes kutak gyakorlatilag a szomszédos kutakkal versenyeznek a vásárlókért. Ebben a dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy a piaci szerkezet mellett a földrajzi jellemzők és a kereslet milyen hatással van az árakra. Dolgozatunk folytatása Csorba és szerzőtársai (2009) munkájának, amely szerint a magyarországi benzinpiaci árakat meghatározzák a verseny feltételei. A cikk a hasonló irodalomhoz képest két újítást tartalmaz. Először is az adatoknak köszönhetően az árak magyarázatához keverni tudjuk a kutak jellemzőit és a területi jellemzőket. Mivel a három nagy lánc árazása eltér a többitől, ez fontos kiegészítés a csak területi versenyt használó módszerekhez képest. Másodszor, a keresleti oldal becslését kibővítjük, és részben instrumentumként is felhasználjuk. A keresletet jellemzően a helyi GDP vagy a helyi népesség sűrűségével szokás mérni. Azonban benzint nemcsak a háztartások, hanem a vállalatok és az átutazók is fogyasztanak. Ezért a keresleti oldalt a fogyasztókon kívül a vállalatokkal és az átutazó turistákkal is bővítjük. A keresleti rugalmasságbecslés érdekében használunk mennyiségi (emberek, vállalatok és vendégek száma) és vagyonhatás (jövedelem/fő, nagyvállalatok aránya, külföldi vendégek aránya) változókat. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a klasszikus benzinár-becslési egyenletben szereplő kútsűrűség-változót keresleti tényezőkkel (is) instrumentáljuk. Az eredmények szerint az árakat a kereslet elsősorban a kutak számának meghatározásán keresztül határozza meg. Az egyes vállalatok helyi ára is eltér, és a kutak összetételének (a versenynek) is van kismértékű hatása. Érdekes, hogy az autópályák mellett az országhatárnak is van szerepe az árak meghatározásában.

Békés Gábor, Harasztosi Péter & Muraközy Balázs (2011). Firms and products in international trade: Evidence from Hungary [Vállalatok és termékek a külkereskedelemben: Empirikus eredmények Magyarországról]

Economic Systems, 35(1), 4-24.

A tanulmány a KTI-CEFIG magyarországi cég- és termékszintű adatbázisa alapján mutatja be a magyar külkereskedelem legfontosabb szerkezeti jellemzőit. Az adatbázis alapja az 1992 és 2006 közötti éves APEH-mérlegekre épülő majdnem teljes körű vállalati panel adatbázis, és a vállalat-termék-ország felbontású vámstatisztika, amely az EU-csatlakozás előtti évekre érhető el. A leíró statisztikák bemutatják a vállalatok és a külkereskedelmi aktivitás jellemzőit, az export- és az importteljesítmény iparági és iparágakon belüli koncentrációját, a kereskedelmi tevékenység földrajzi megoszlását, illetve a termékek és a partnerországok megoszlását. Eredményeink alapján elmondható, hogy a magyar külkereskedelmi tevékenység sajátosságai a legtöbb esetben egybevágnak más nyílt gazdaságokra jellemező mintákkal.

Békés Gábor, Halpern László & Muraközy Balázs (2011). A teremtő rombolás szerepe a vállalati termelékenység alakulásában Magyarországon

Közgazdasági Szemle, 58(2), 111-132.

Ebben a cikkben a versenyszféra termelékenységnövekedésének és a vállalati dinamika viszonyának összefüggéseit vizsgáljuk vállalati adatok felhasználásával 1992 és 2006 között. A vállalati heterogenitást hangsúlyozó elméletek rámutatnak, hogy az iparági termelékenységnövekedés az egyes vállalatok hatékonyságnövekedése mellett a vállalatok súlyának átrendeződéséből, a teremtő rombolásból is származhat. A nemzetközi szakirodalomban használt módszerek alkalmazásával megmutatjuk, hogy Magyarországon az iparágak termelékenységnövekedése elsősorban a folyamatosan működő vállalatok hatékonyságjavulásának köszönhető, ugyanakkor a teremtő rombolás is jelentős szerepet játszott ebben az időszakban.

2010

Altomonte, Carlo & Békés Gábor (2010). Trade complexity and productivity [A külkereskedelem összetettsége és a termelékenység]

CeFiG Working Papers, no. 12

Vállalati adatbázissal összekapcsolt termékszintű külkereskedelmi adatokat tartalmazó 1992 és 2003 közötti panel adatbázist használunk ahhoz, hogy a kereskedelmi tevékenység (export, import vagy mindkettő) és a termelékenység közötti kapcsolatot vizsgáljuk. A kereskedett csomagok néhány tulajdonságát vizsgáljuk, melyek a tevékenység technológiai és kapcsolat-specifikus dimenziójához tartoznak, ezt `kereskedelem összetettsége’ néven nevezzük. Eredményeink szerint az összetettség indikátorai mindegyike összefügg a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok ex-ante termelékenységével, de a `kereskedelem összetettsége’ indikátorok termelékenységi rugalmassága indikátoronként eltérő, valamint különbözik kereskedelmi tevékenység szerint is.

  • A tanulmány frissített változata itt érhető el.

Halpern László & Muraközy Balázs (2010). Innováció és vállalati teljesítmény Magyarországon

Közgazdasági Szemle, 57(4), 293-317.

Ebben a tanulmányban az innováció és a vállalati teljesítmény közötti kapcsolatot vizsgáljuk az EU-tagállamok rendszeres közösségi innovációs felmérésének (CIS) magyar adatai segítségével. Az innovációs adatokat összekötjük a mérlegadatokkal, valamint a vámstatisztikával. Az innovatív vállalatok termelékenyebbek, nagyobb valószínűséggel vesznek részt a külkereskedelemben, és több országba exportálnak. A külföldi tulajdonban lévő vállalatok nagyobb arányban folytatnak innovatív tevékenységet, mint a hazai tulajdonban lévők, de a K + F-ráfordításuk és az innováció eredménye közötti kapcsolat gyengébb.

Görg, Holger, Halpern László & Muraközy Balázs (2010). Why do within firm-product export prices differ across markets? [Miért különböznek ugyanazon vállalat azonos termékeinek exportárai relációnként?]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2010/3.

Ebben a tanulmányban a külkereskedelmi gravitációs modell változói és a – vámok és szállítási költség nélküli – export egységérték összefüggését vizsgáljuk a magyar vámstatisztika vállalat-, termék-, célországszintű adatai segítségével. A vállalat-termékszintű szelekció kiszűrésével megmutatjuk, hogy egy adott vállalat adott termékét eltérő árakon értékesíti a különböző célországokban. Az így számított egységérték-eltérések jelentősek: egy vállalat egy adott termékért átlagosan 30 százalékkal magasabb árat kér és kap az Egyesült Államokban, mint Németországban. Ez a jelenség nem magyarázható meg a vállalati vagy vállalat-termékszintű szelekcióból kiinduló, konstans haszonkulcsot feltételező modellekkel. Az eredmények pozitív kapcsolatra utalnak az egységértékek és az egy főre jutó GDP között, az egységértékek és a piacméret között gyenge negatív kapcsolat mutatható ki. Két magyarázatot javaslunk ezekre a megfigyelésekre. Egyrészt elképzelhető, hogy a vállalatok ugyanannak a terméknek eltérő minőségű változatait exportálják a különböző célországokba. Másfelől viszont lehet, hogy a vámstatisztikában közölt – vám és szállítási költség nélküli – árak tartalmazzák a szállítási költségre számolt haszonkulcs egy részét.

2009

Békés Gábor, Jörn Kleinert & Farid Toubal (2009). Spillovers from multinationals to heterogeneous domestic firms: Evidence from Hungary [Túlcsorduló hatások a multinacionális vállalatok felől a heterogén hazai vállalatokra]

The World Economy, 32(10), 1408-1433.

Számos elméleti és empirikus tanulmány alátámasztja, hogy a multinacionális vállalatok piacra lépése pozitív hatással lehet az adott iparágban tevékenykedő hazai vállalatokra, mivel lehetőséget ad a multinacionális vállalatok általuk közvetített technológiai tudás megszerzésére. Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogyan befolyásolja egy vállalat termelékenysége és külkereskedelmi tevékenysége azt a képességét, hogy a multinacionális vállalatok által közvetített tudást megszerezze és hasznosítsa. Empirikus eredményeink azt mutatják, hogy – összhangban az elmélettel és más empirikus eredményekkel – a nagyobb, és termelékenyebb magyar vállalatok sikeresebbek ebben a tekintetben, míg az exporttevékenység hatására nem találtunk bizonyítékot.

Görg, Holger, Alexander Hijzen & Muraközy Balázs (2009). The role of production technology for productivity spillovers from multinationals: Firm-level evidence for Hungary [A termelési technológia szerepe a multinacionális vállalatok túlcsorduló termelékenységi hatásában: Vállalati szintű eredmények Magyarországról]

Aussenwirtschaft: schweizerische Zeitschrift für internationale Wirtschaftsbeziehungen, 64(1), 19-44.

Tanulmányunk a befelé irányuló működőtőke-befektetésből származó termelékenység-átterjedés lehetőségét elemzi, magyar vállalati panel adatokon. Eredményeink szerint azon vállalatok, melyek az alacsony munkaerő-költség miatt települnek Magyarországra, alacsony valószínűséggel okoznak termelékenység-átterjedést, a termelékenység-átterjedés a tőkeintenzivitással növekszik. Továbbá az átterjedés jelentősen különbözik a változás korai és későbbi szakaszában, és különbség van kis és nagy vállalatok között. Végül a külföldi jelenlét a hazai tulajdonú vállalatok termelékenységére negatívan hat, ha a multinacionális vállalat csak belső piacra gyártja termékeit.

2007

Halpern László & Muraközy Balázs (2007). Does distance matter in spillover? [Számít-e a távolság a tovagyűrűző hatásoknál?]

Economics of Transition, 15(4), 781-805.

A tanulmány célja kettős: egyrészt azt vizsgálja, hogy a külföldi működőtőke-befektetéseknek van-e tovagyűrűző hatása a hazai tulajdonban lévő magyarországi feldolgozóipari vállalatokra, másrészt azt, hogy az ilyen hatásoknál számít-e a távolság. A szerzők egy nagy magyar vállalati panelt felhasználva, többféle modell segítségével vizsgálják a kérdéseket. Korábbi kutatási eredményekkel összhangban pozitív vertikális tovagyűrűző hatások jelenlétére találnak bizonyítékot, míg horizontálisokéra nem. A távolságot is figyelembe véve azonban már más az eredmény: a külföldi tuljadonban lévő vállalatok pozitív horizontális hatással vannak a közeli hazaiakra. Hasonló az eredmény, ha távolsággal súlyozott tovagyűrűzési mutatókat használnak. Az eredmények a munkapiaci merevségnek és a tudás lokális jellegének a szerepét mutatják a horizontális tovagyűrűző hatások esetében.

2005

Békés Gábor (2005). Location of manufacturing FDI in Hungary: How important are inter-company relationships? [(A feldolgozóipari FDI elhelyezkedése Magyarországon: Mennyire fontosak a cégek közötti kapcsolatok?]

MNB Working Papers MT-DP 2005/7.

A tanulmány az új földrajzi közgazdaságtan keretei között vizsgálja a külföldi befektetõk telephelyvá- lasztását egy országon belül. Egy monopolisztikus versenyre épülõ egyszerû modellben bemutatja az ágazati kapcsolatok közvetlen használatát, és diszkrét függõ változójú modellekben megbecsüli a telephelyválasztást meghatározó tényezõk szerepét. A klasszikus befektetést vonzó változók mellett, mint az alacsony bérek, a fejlett infrastruktúra és a nemzetközi határokhoz való közelség, elemzi a végsõ fogyasztók és a vállalati partnerekhez való közelség szerepét. Robusztus eredmények biztosítása érdekében a feltételes és beágyazott (nested) logit, Poisson, illetve negatív binomiális regressziós modellek keretében a tanulmány számos specifikációt tesztel. Az adatok az APEH-panel adatbázisából származnak, amely tartalmazza az összes magyarországi vállalatot. A dolgozat az 1993–2002 közötti idõszakban jelentõs külföldi tulajdonnal létrejött feldolgozóipari cégek telephely-választási döntéseit elemzi.

Békés Gábor & Muraközy Balázs (2005). Firm behaviour and public infrastructure: the case of Hungary [A vállalati magatartás és a közösségi infrastruktúra kapcsolata Magyarországon]

KTI Műhelytanulmányok MT-DP 2005/4.

Az európai pénzügyi egyesülési folyamat és a kelet-európai változások folytán széttöredező valutauniók fontos árfolyam-politikai kérdéseket vetnek fel. Így nem véletlen, hogy a kilencvenes évek nemzetközi monetáris közgazdaságtanának egyik fő témája lett az optimális valutaövezetek elmélete, amely azt vizsgálja, hogy egy önálló régiókból, illetve országokból álló csoportnak milyen feltételek mellett érdemes közös valutát bevezetnie. E tanulmány a monetáris unióra lépő régiók (országok) közötti gazdasági hasonlatosság és integráltság szerepét mutatja be a gazdasági preferenciák, az infláció, a külkereskedelem, a termelési szerkezet, a termelési tényezők mobilitása és a fiskális szféra terén. Az elméleti összefüggések megvilágítása mellett felhasználjuk az európai integráció tapasztalatait is.

2003

Békés Gábor (2003). A telephelyválasztás mozgatórugói

Megjelent: Fazekas Károly, Koltay Jenő & Cseres-Gergely Zsombor (szerk.), Munkaerőpiaci tükör 2003 (123-132). MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont & Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest.

A telephelyválasztás alapkérdése: milyen motívumok játszanak szerepet abban, hogy a vállalatok termelésüket, működésüket egy adott földrajzi helyre (település, régió vagy ország) telepítik. A fejezet a döntések hátterét és következményeit próbálja megvilágítani elméleti szempontból, felhasználva mind a vállalatgazdaságtan, mind a nemzetközi gazdaságtan eredményeit. A cégek döntési helyzetét kétféle keretben elemzi. Az első, most statikusnak nevezett, azt vizsgálja, hogy egy adott helyszín adott termelési szerkezet mellett más területi lehetőségekkel szemben milyen előnyöket (és lehetőségeket) kínál, illetve milyen hátrányokat (és veszélyeket) rejt magában. A második megközelítés nemcsak egy cég döntését tekinti, hanem figyelembe veszi azokat az (úgynevezett externális) hatásokat is, amelyek más cégek termelési döntéseit befolyásolják.

1998

Békés Gábor (1998). Optimális valutaövezetek, gazdasági integráltság és hasonlatosság: az Európai Unió példája

Közgazdasági Szemle, 45(7-8), 709-737.

Az európai pénzügyi egyesülési folyamat és a kelet-európai változások folytán széttöredező valutauniók fontos árfolyam-politikai kérdéseket vetnek fel. Így nem véletlen, hogy a kilencvenes évek nemzetközi monetáris közgazdaságtanának egyik fő témája lett az optimális valutaövezetek elmélete, amely azt vizsgálja, hogy egy önálló régiókból, illetve országokból álló csoportnak milyen feltételek mellett érdemes közös valutát bevezetnie. E tanulmány a monetáris unióra lépő régiók (országok) közötti gazdasági hasonlatosság és integráltság szerepét mutatja be a gazdasági preferenciák, az infláció, a külkereskedelem, a termelési szerkezet, a termelési tényezők mobilitása és a fiskális szféra terén. Az elméleti összefüggések megvilágítása mellett felhasználjuk az európai integráció tapasztalatait is.

mta mtakrtkkti lenduletprogram

VSVK BUDAPEST

A VSVK kutatócsoport az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetben a vállalati versenyképességel, viselkedéssel és stratégiával foglalkozó kutatókat tömöríti. A VSVK kutatásait a Magyar Tudományos Akadémia Lendület kiemelt pályázata támogatja.

Hírek